A WHO alapelveinek első pontjával összhangban azon dolgozunk, hogy Magyarországon minél több ember minél hosszabb ideig minőségi életet éljen!


Egyedi információt kérek:  registration icon
Fogyasztók/üzlettársak regisztrációja:  contact icon

Személyiségtípusok 3. rész

Előző cikkünkben a különböző személyiségek erősségeiről írtunk. Nincsenek erősségek gyengeségek nélkül, így ma összefoglaljuk a személyiségtípusok gyengeségeit.

Mindannyiunkban a különböző tulajdonságok keverednek. Gyakran ugyanaz a tulajdonságunk – mértékétől függően – lehet előnyös és lehet hátrányos is, a túlzásba vitt pozitív jellemvonások is kiválthatják az ellenkező hatást. Fontos leszögezni, hogy egy – egy emberi jellemvonás megítélése abból a szempontból, hogy az erősség vagy gyengeség mindig egy másik ember „szemüvegén” keresztül történik.

 

Egy szangvinikus könnyen barátkozó jellemvonása előnyös tulajdonság egy olyan ember szemében, aki hordoz valamennyi szangvinikus jellemvonást, de hátrányos lehet egy olyan ember szemében, akiben kevés vagy egyáltalán nincs a szangvinikus tulajdonságaiból.

Ismernünk kell azokat a jellemvonásainkat, amelyek pozitív reakciót váltanak ki másokból és fokozzák önbecsülésünket és ismernünk kell azokat a viselkedésmódokat, amelyek másokat sértenek. E kettő ismerete nagyban hozzájárulhat emberi kapcsolataink javításához abban az esetben, ha változtatunk gyengeségeinken.

Szangvinikus személyiség:

Ez a típus hajlandó leginkább megváltozni, hiszen vevő minden új ötletre. Ebben két dolog akadályozza meg: a kitartás hiánya és a hibáinak tagadása. A szangvinikus el sem tudja képzelni, hogy neki bosszantó hibái lehetnek.

A szangvinikus jellemzően túl sokat beszél. Ez a tulajdonság mások szemében bosszantó lehet. Megoldás erre a problémára az, hogy meg kell tanulnia a szangvinikusnak rövidre fogni mondandóját, visszafogni mesélő képességét. Fontos megtanulnia figyelni az unalom jeleire pl.: a hallgatóság igyekszik odébb állni, forgatják a fejüket, feszengenek.

Énközpontú. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy ő figyel a legkevésbé. Kevésbé veszi észre a másik ember igényeit. Megoldás erre az, hogy a szangvinikusnak meg kell tanulnia kérdezni és figyelni a másik ember szükségleteire. Amint ráhangolódnak a partnerükre sok minden felfedezhetnek, ami eddig elkerülte figyelmüket.

Rossz a memóriája. Elfelejti a neveket, dátumokat, időpontokat, helyeket, tennivalókat. Mivel a szangvinikus szeret játszani, a nevek megtanulását kötheti egyfajta játékhoz. Például rímeket faraghat a névből és a külső tulajdonságokból. A dátumok, helyek, időpontok megjegyzésének legegyszerűbb módja, ha a szangvinikus ezeket felírja és a listát egy olyan helyre teszi, ahol nem veszik el. Szélsőséges esetekben a szangvinikus elfelejti, hogy hol hagyta az autóját, elfelejti elhozni a gyerekét az iskolából, óvodából.

Folyton közbeszól és mások helyett válaszol. Állandó késztetést érez, hogy a beszélgetés folytonosságát fenntartsa. Feljogosítva érzi magát arra, hogy mások helyett válaszoljon, hiszen sokkal jobban ki tudja fejezni, mit akart mondani a másik. Meg kell tanulnia a szangvinikusnak, hogy mindig csak az feleljen, akit kérdeznek. Aki közbevág, mások helyett válaszol, az udvariatlan, figyelmetlen és egy idő után nemkívánatos társasággá válik!

Melankolikus személyiség:

Ez a személyiségtípus bővelkedik az ellentmondásokban. Örömmel tanulmányozza a különböző típustanokat, mert ezzel eszközt kap az önelemzéshez, viszont elutasítja a címkéket, mert úgy érzi, esetében nem alkalmazható egy általános besorolás.

Könnyen depresszióba süllyed. A melankolikusnál sokszor nehéz megkülönböztetni a boldogságot és a szomorúságot. Hajlamos mindenben a kritikát látni, és a kritikát személyes sértésnek venni. Valósággal örül, ha megsértődhet valamin. Ez a tulajdonsága és az, hogy a legkedvezőbb dolgot is képes rossz színben feltüntetni, okozza azt, hogy gyakran érzi magát kirekesztettnek, mert az emberek nem szeretik a komor arcokat. Ahhoz, hogy ez megváltozzon a melankolikusnak meg kell tanulnia derűsen viselkedni (mosolyogni), megtalálni a dolgok pozitív oldalát és nem megsértődni minden mondaton.

Alábecsüli önmagát. Önmagával szemben a legkevésbé elnéző. A fejletlen önbecsülése a fiatal korban kapott bírálatoktól alakulhat ki. Hajlamos magára nézve negatív mondatokat – „folyton mindent elrontok” – mondani sokszor azért, hogy a cáfolatként kapott dicséretet visszautasíthassa. A melankolikusnak fel kell tárnia a bizonytalanságának forrását, és el kell felejtenie az álszerénységet.

Szeret halogatni. Vonakodik belekezdeni bármilyen munkába, mert attól tart, hogy nem jól fogja csinálni. Sok időt tölt tervezéssel, előkészülettel, és ezzel arra kényszeríti a többi személyiségtípust, hogy „kontár” módon, előkészületek nélkül megcsinálja azt, amit a melankolikus tökéletesen megcsinálna, csak nem tudják kivárni.

Irreális követelményeket támaszt másokkal szemben. Igényessége folytán kifogástalan munkát végez. Ez a tulajdonsága negatívba csaphat, ha saját normáit másokon is számon kéri! Meg kell tanulnia a saját magas mércéjét lejjebb tenni és elfogadni, hogy nem kell mindent tökéletesen megcsinálni. A különféle személyiségtípusok tanulmányozásával a melankolikus megérti, miért viselkednek mások tőle eltérően és ezzel hozzáfoghat családi és baráti kapcsolatainak megjavításához.

Kolerikus személyiség:

A kolerikus személyiség nem hajlandó tudomásul venni, hogy bármilyen hibája lenne. Nála alapelv, hogy mindig igaza van!

Munkamániás. Szorgalmas, bárki másnál többet végez, de képtelen pihenni! Természete előre hajtja, amíg van mit tenni, addig nem pihen. Elképesztő munkabírása teher a környezete számára, különösen akkor, ha ezzel nyomást gyakorol partnereire. Ezzel a hozzáállással a szívinfarktus felé menetel, így jobban tenné, ha megtanulna pihenni. Ennek érdekben fontos lenne, hogy válasszon magának valamilyen szabadidős tevékenységet.

Nem tud lemondani az irányításról. Csak akkor érzi jól magát, ha ő ül a „kormány” mögött. Az a meggyőződése, hogy mindig igaza van, vitára hívja, és érveinek makacs hangoztatásával, a másik érveinek semmibe vételével győz. Ennek okán sokszor lenézi azt, aki felett diadalt aratott. Fő fogyatékossága, hogy nem sok megértést tanúsít mások gyengesége iránt. A kolerikusnak el kell fogadnia, hogy nem mindent neki kell elvégeznie, megterveznie és időnként mások is választhatnak, másoknak is igazuk lehet és meg kell tanulnia elfogadni a másik embert hibáival együtt.

Nem tud bánni az emberekkel. A kolerikus természeténél fogva türelmetlen. Nehezen érti meg, mások miért nem tudnak vele lépést tartani és ennek hangot is ad. Állandó késztetést érez, hogy problémával küzdőknek tanácsot, útmutatást adjon. Azt gondolja, mások örömmel veszik megoldásait. Villámgyorsan eldönti, mi a jó és ellentmondást nem tűrően ki is mondja. Ettől parancsolgatónak tűnik. Türelmet kell tanulnia, hiszen ki akar olyan emberrel együtt lenni, aki főnőkösködő, türelmetlen és elbizonytalanít? Meg kell tanulni azt is, hogy csak akkor adjon tanácsot, ha megkérik rá.

Okoskodása népszerűtlenné teszi. Legnagyobb ellensége saját maga. Úgy érzi, az erő kifejezetten a sajátja, míg a gyengeség a többi emberé. Nála, az, hogy tévedhet, szóba sem jöhet. Ezzel nagyon sok embert megsért. Meg kell tanulnia elismerni a tévedéseit és meg kell tanulnia bocsánatot kérni annak ellenétre, hogy a „bocsánatot kérek” nála a gyengeség jele.

Flegmatikus személyiség:

A flegmatikus lényének legjava rejtve marad. Tartózkodik a dühkitörésektől, nem esik depresszióba, de nem is pörög fel. Magában aggódik, nem lelkesedik semmiért, nem határoz semmiben. Mindezek nem elég látványosak ahhoz, hogy kiigazítást igényelnének.

Nem izgatja semmi. Képtelen bármiért lelkesedni. Ez nem feltűnő hiba, de párkapcsolatban rettentően hervasztó, ha párunk nem jön lázba terveinktől. Szenvtelensége – „nekem mindegy” – felbosszanthat másokat. Ennek a személyiségtípusnak meg kell tanulnia lelkesedni. Kezdetben elég lesz napi egyszer!

Ellenáll a változásoknak. Nem igényli a szórakozást és azt gondolja más sem. El kell követnie mindent annak érdekében, hogy változatos legyen. Partnere megérdemli a változatosságot!

Lustának látszik. Állandó halogatásával, „ne tegyük meg azt, amit holnapra halaszthatunk” azt a képzetet kelti, hogy nem képes semmit elvégezni. Nem a képesség, hanem az akarat hiányzik belőle. Igényli, hogy mások munkára serkentsék, de a nógatást rossz néven veszi. Ez az ellentmondás sok családi konfliktus forrása.

Csökönyös. Külső szemlélő úgy látja, hogy a flegmatikus sodródik az árral, ezért meglepődnek, hogy szelíd felszín alatt vasakaratot találnak. A csökönyösség alapvető oka, hogy a flegmatikus nem kommunikál. Mivel a legkisebb ellenállás irányába halad és irtózik a nézeteltérésektől ezért könnyebbnek találja elhallgatni érzéseit, mint feltárni azokat, vállalva az összeütközés kockázatát. Jó ideig elkerüli a bajt, de egyszer dönt és a döntése visszavonhatatlan. Ennek elkerülése érdekében ki kell tudnia mutatni érzelmeit, mielőtt késő lenne.

Döntésképtelen. Egyik fő hibája, hogy képtelen határozni. A döntésképtelenség oka az esetleges felelősség elkerülése. Emellett képtelen nemet mondani. Mivel senkit sem akar megbántani, ezért senkinek nem mond ellen Ennek a személyiségnek gyakorolni kell a döntéshozatalt, vállalva az ezzel járó felelősséget és meg kell tanulnia nemet mondani.

Összefoglalás:

Nem győzzük hangoztatni, hogy a fenti személyiségtípusok önállóan ritkán fordulnak, elő. Mindannyian kettő vagy három típus jellemzőit hordozzuk magunkban. Az alaptípusok megismerése abban segít, hogy megismerjük magunkat, partnerünket és elfogadjuk azokat a reakciókat amik egy-egy helyzetben mi vagy partnerünk produkál. Következő cikkünkben a különböző kevert személyiségtípusokkal foglalkozunk, kitérve a különböző típusok egymásra „gyakorolt” hatására.