A WHO alapelveinek első pontjával összhangban azon dolgozunk, hogy Magyarországon minél több ember minél hosszabb ideig minőségi életet éljen!


Egyedi információt kérek:  registration icon
Fogyasztók/üzlettársak regisztrációja:  contact icon

Érzelmi intelligencia EQ 4. rész

Az érzelmek felismerése

Érzelmi intelligenciával foglalkozó cikksorozatunk első részében röviden már írtunk arról, hogy melyek az alapvető érzelmek, miként alakulnak ki és milyen élettani változások jellemzik a főbb érzelmeket. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy itt ismét szó essen az alapvető – érzelmekhez kapcsolódó – ismeretekről.

 

Az érzelmek működése:

Az érzelemre sokan úgy gondolnak, mint az értelem ellentétére. Valaki vagy érzelmes (emocionális) vagy értelmes (racionális) Az érzelmek spontán, tudatos erőfeszítés nélkül jönnek létre, és gyakran kísérik élettani változások. Az érzelmek megjelenéskor – sőt akár később is – uralhatják gondolkodásunkat. Olyan lelkiállapotot és folyamatokat indítanak el, amelyeknek nem vagyunk urai. Az emberi agy az érzelmek széles skáláját képes megjeleníteni. Az érzelmek, az érzelmi reakciók a múltbéli élményeink alapján belénk rögzült minták. A múltban egyszer megélt helyzethez társítjuk a jelenlegi helyzetet, és ennek megfelelően reagálunk. Ezek a minták tudattalanul befolyásolják, hogy egy adott helyzetben hogyan viselkedünk. Ha valakit gyerekkorában megharapott egy kutya, annak az első reakciója egy kutya megjelenésére valószínűleg a félelem, a menekülés. Az, hogy az érzelmek veszik át az irányítást a tettek felett a törzsfejlődés során életmentő volt. A racionális gondolkodás időigényes folyamata nagyon gyakran csökkentette az ember túlélési esélyét olyan helyzetekben, amelyeknél azonnal kellett dönteni. Az érzelmek megadják annak lehetőségét, hogy az ember megkerülje a racionális gondolkodás korlátait és ezzel akár életet mentsen. Az, hogy nem tudunk megmagyarázni egy érzést, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk. Érzelmeink értékes információkat szolgáltathatnak az adott helyzetről.

Az érzelmek szakaszai:

Saját – és mások – érzelmeinek felismeréséhez fontos tisztában lennünk azzal a folyamattal – ciklussal –, amely az emóciók keletkezésétől a megszűnéséig tart. Wilhelm Reich a ciklust öt fázisra bontja: töltés, feszültség, kisülés, ellazulás, rugalmasság.

Töltés:

Mindannyinkban valamilyen formában jelen van az érzelem. Az érzelmi „töltődés” az a folyamat, amely során létrejön a szervezet általános izgalmi és éberségi állapota. (arousal állapot). Vannak, akik gyorsan töltődnek, könnyen elönti őket a harag, az öröm vagy más érzelem. Vannak, akiknek több idő kell ennek az állapotnak ez eléréséhez. Ismerhetünk olyan embereket, akik egyáltalán nem töltődnek fel és ezért nem élnek át érzelmeket.

Feszültség:

A töltés állapotából az érzelmek a feszültség állapotába lépnek. A feszültség állapotában megjelennek az élettani változások. Például harag esetén az álkapocs összeszorul, a nyakizom megfeszül, az adrenalin szint megemelkedik. Ezek azok a feszültségek, amelyeknek a következő – kisülés – fázisban fel kell szabadulniuk. Ha nem szabadulnak fel, akkor megjelenhetnek az un. pszichoszomatikus (lelki okokból kialakuló) betegségek. Az érzelmek energiák, amelyeknek valamerre utat kell találniuk. Sokan úgy gondolják, hogy az érzelmek csak úgy eltűnnek. Ez nem igaz, az érzelmek átalakulnak és addig maradnak a testünkben, amíg fel nem szabadítjuk őket!

Kisülés:

Ebben a szakaszban az érzelem és az érzelmi energia felszabadul. Ez azt jelenti, hogy valamilyen formában – ez lehet: beszéd, cselekvés vagy valamilyen tevékenység – kikerül a testből. A kisülés létfontosságú! Lefolyása lehet heves vagy enyhe. Előfordulhat, hogy a kisülés csak részleges, azaz az érzelem és a hozzá kapcsolódó energia egy része a személyben marad. Ekkor a személy megmarad a feszültség állapotában. Ez eredményezheti azt, hogy a következő érzelem nem tud kialakulni (töltés), mert megakad az ötfázisos folyamat és kialakulnak a pszichoszomatikus betegségek.

Ellazulás:

Ha sikeres volt az előző fázis, akkor a lélek és a test ellazul, megnyugszik és egy alacsonyabb érzelmi és éberségi állapotba kerül, ami fontos a személy egészsége szempontjából. A test visszatér a megnyugvás állapotába. Az ellazulás – relaxáció – jót tesz az immunrendszer működésének. A feszültség állapotában a stresszhormonok elnyomják az immunrendszer működését, a relaxáció lehetővé teszi az immunrendszer megerősödését.

Rugalmasság:

Ez a fázis zárja a ciklust. Ezt a szakaszt a könnyedség jellemzi. Egyfajta pozitív lelkiállapot jön létre, amelyben képesek vagyunk cselekvésre.

Nem tudjuk teljesen elrejteni érzelmeinket, megjelennek, még akkor is, ha fel akarjuk tartóztatni. Fontos tudni, hogy az egyik érzelem megakadályozhatja egy másik érzelem kialakulását. Ha egy érzelmet gátlással blokkolunk, akkor az kihat a többire! Ha gátoljuk a haragot, akkor az elzárhat minket a szeretettől. Olyan ez, mint a folyó. Ha egy gáttal elzárjuk a folyó folyását, akkor az kihat a folyó teljes áramlására. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy tudatosítsuk magunkban az érzelmeinket. Tudatosság nélkül reménytelen, hogy szabályozni tudjuk érzelmeinket. Fontos, hogy kifejezzük érzelmeinket és végigmenjünk az öt szakaszon (töltés, feszültség, kisülés, ellazulás, rugalmasság). Gyakran hallunk olyan eseteket, amikor csendesnek jellemzett személy otthon vagy munkahelyen hirtelen kirobban és agresszív cselekedetet visz véghez, akár megöl valakit. Ő az, akiben az érzelem kifejezése nem csökkentette az érzelmi energiát vagy elrejtette érzelmi töltetét és az érzelmi energia agresszivitásban, erőszakban tört elő.

Az „alapérzelmek”:

A témával foglalkozó kutatók a mai napig nem tudnak megállapodni az alapérzelmek fogalmában. Mivel érzelmeink alapvetően az emberi kapcsolataink szempontjából – a konfliktusok elkerülése érdekében – fontosak, ezért a leghasznosabb, ha a továbbiakban a félelemmel, szomorúsággal, haraggal és az örömmel foglalkozunk.

Félelem:

Mindannyian átélünk félelmet. Ez véd meg bennünket attól, hogy mások bennünk vagy mi magunkban kárt tegyünk. Ez az érzés figyelmeztet a lehetséges veszélyre. A félelem az ijedségtől a bénító rettegésig terjedhet. A félelem élettani jelei: szapora légzés, heves szívverés, hideg végtagok, összehúzódó gyomor, magas adrenalin-szint. A vér a test központi szerveibe áramlik és működésbe lép a támadás – menekülés reakció. Félelem esetén a test egy pillanatra „megdermed” mintegy időt hagyva, hogy felmérhessük a veszélyt.

Szomorúság:

Szomorúságot veszteség miatt érzünk. A veszteség lehet valakinek vagy valaminek az elvesztése. Ez az érzés része a gyásznak. Szomorúságot érzünk akkor is, ha valamit nem kapunk meg, vagy nem érünk el valamit, amit reméltünk. Élettani jelek: gyomorban kialakuló nyomás, mellkasi nyomás, gombóc a torokban, amelyek könnyekben, sírásban végződnek.

Harag:

Heves reakciókat hoz létre. Haragot legtöbbször akkor érzünk, ha akadályba ütközünk – nem valósul meg egy célunk, valamiben kudarcot vallunk. A harag cselekvésre késztet. Élettani jelei: végtagjainkba áramló duzzadó érzés, amely rúgásra, ütésre, kiabálásra, üvöltésre késztet. Gyakran másokon vezetjük le haragunkat. Ezt nevezik áttolásnak. Például munkahelyünkön ért olyan hatás, amely miatt haragosak leszünk és otthon, partnerünkön vezetjük le. A haragnál fontos, hogy megfelelő módon vezessük le. A jó kezelés titka: sem túl sokat, sem túl keveset. Aki ritkán érez haragot, nem tudja megismerni saját határait, aki túl sokszor, az problémát okoz magának és másoknak.

Öröm:

Az öröm konkrét személy, állat vagy dolog felé irányuló érzelem. Energikusak leszünk, a lehetőség érzése uralkodik el rajtunk. Élettani jelei: a mellkas kitágul, a szem csillogó lesz. A feszültség mosoly, nevetés, ölelés, vagy kiáltás formájában tör elő. Az öröm és szeretet a legnagyobb hajtóerejű érzelem. Energiáinkat elsődleges ebből a forrásból kellene merítenünk.