A WHO alapelveinek első pontjával összhangban azon dolgozunk, hogy Magyarországon minél több ember minél hosszabb ideig minőségi életet éljen!


Egyedi információt kérek:  registration icon
Fogyasztók/üzlettársak regisztrációja:  contact icon

Érzelmi intelligencia EQ 2. rész

Előző cikkünkben röviden leírtuk az érzelmi reakciók kialakulásáért felelős agyi területeket és azok működését. Ez elmúlt időszakban biztos mindannyian részesei voltunk számtalan olyan helyzetnek, amelyben a saját vagy mások tetteit az érzelmek irányították. Ma, e cikk megírása előtt postai sorban állás alatt részese voltam egy olyan szituációnak, amelyben egy hölgy – felfokozott érzelmi állapotban – minősíthetetlen szavakkal és hangnemben adta tudtára a posta alkalmazottnak, hogy ő el fog késni a munkából, ha az nem igyekszik.

 

Mi történik ilyenkor?

Az érzelmi intelligenciával foglalkozó szakirodalom ezt a helyzetet „idegi hatalomátvétel”-nek nevezi. Ilyenkor a limbikus rendszer az egész agyat belerántja egy érzéshez kapcsolódó egyszerű akcióba. A postai esetben ez az érzés a félelem volt. A hölgy félt a késés következményeitől. Azért, hogy ezt elkerülje parancsolóan lépett fel a postai alkalmazottal szemben.

Az idegi hatalomátvétel egy pillanat műve. A gondolkodó agy egy tizedmásodperccel marad le az érzelmi aggyal szemben a helyzet tiszta értékelésében, így a döntés esélye a nullával egyenlő. Amikor ez a pillanat elmúlik az érintett fél nem is érti, hogy mi történt, miért volt ilyen heves reakciója.

A levelet átvevő hölgy miután sorra került – és a gondolkodó agya vette át a helyzet kezelését – már nyugodtabban viselkedett, még az is lehet, hogy magában belátta, hogy indokolatlan volt a heves érzelmi reakciója. A postai alkalmazott látszólag nyugodtan fogadta a helyzetet, igaz még csak a második ügyfél volt ma. Talán nem fog elindulni egy láncreakció, amelyben a felfokozott érzelmi reakciók emberről emberre továbbadódva sokaknak okoznak ma kellemetlen perceket.

Miért fontos foglalkoznunk az érzelmi intelligenciával és annak fejlesztésével?

Sokáig – és még a mai napig is – azt gondolták, hogy a sikeres élet, a jó partnerkapcsolatok, a karrier, a magas fizetés a szellemi kiválóságtól, az intelligencia hányadostól (IQ) függ. Az életben számtalan ellenpéldát találunk. Nyilvánvalóan intelligens személyek követnek el esztelen cselekedeteket, hoznak ostoba döntéseket, kerülnek kétségbeejtő helyzetekbe és kevésbé intelligens, alacsonyabb iskolázottsággal bíró emberek lesznek sikeresek. Miért? Azért, mert a magas IQ-nak kevés köze van az érzelmi élethez. A szenvedélyek, a hirtelen felindulások, a kezeletlen érzelmek a legmagasabb IQ-val rendelkezőket is sodorhatják olyan helyzetbe, amely negatívan befolyásolja életüket. Gondold végig kedves Olvasó, hogy szűkebb és tágabb környezetedben hány ilyen személyt ismersz?

Az érzelmi intelligencia (EQ) egy viszonylag új fogalom. Komoly kutatások folynak ezen a területen. Az adatok arra mutatnak, hogy az érzelmi intelligencia számít annyit egy életútban (sokak szerint többet) mint az IQ. A kutatások szerint az IQ nem sok támpontot ad annak megítélésében, hogy kinek milyen sikeres lesz az élete. Sok, azonos kilátásokkal, iskolázottsággal, lehetőségekkel rendelkező személy életpályája nagy különbséget mutat. Az egyetemeken kiváló eredményt elért személyek nem voltak mérhetően sikeresebbek fizetés, karrier, elismertség terén mint kevésbé jól teljesítő társaik. Magánéletükben, barátságaikban, pár- és munkakapcsolataikban sem voltak boldogabbak.

Bizonyítékok támasztják alá, hogy az érzelmileg fejlett személyek – akik tisztában vannak és kezelni tudják saját érzelmeiket, helyesen érzékelik és befolyásolják másokét – előnyben vannak minden területen. Legyen szó párkapcsolatról, társas kapcsolatról, munkahelyi kapcsolatokról, szervezésről, csoportvezetésről, vállalkozás vezetésről. Nagyobb esélyük van a sikeres életre, mert az érzelmek felismerése és kezelése fokozza a teljesítőképességet. Ezek a személyek nem őrlődnek belső csatákban, amelyek gátolják a koncentrált munkát és a világos gondolkodást.

Ha a fentieket elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy fontos foglalkoznunk saját és gyermekeink érzelmi intelligenciájának fejlesztésével. Az iskolás intelligencia nem készít fel az életre, nem ad segítséget abban, hogy eligazodjunk az élet útvesztőjében, az emberi kapcsolatok hálójában. Az iskolarendszer nem vesz tudomást az érzelmi intelligenciáról, arról a sokszor jellemnek nevezett tulajdonságról, amely a személyes sorsokat az IQ mellett meghatározza. Ha az iskola arra törekedne, hogy a gyerekek azon adottságait fejlessze, amelyek később sikerhez vezeti őket és segítené kialakítani azt a képességet, hogy örömüket leljék a tevékenységekben, akkor valóban az életre nevelne. Örömmel látjuk, hogy vannak olyan pedagógusok, akik figyelnek az érzelmi intelligencia fejlesztésére is és ez reményt ad a jövővel kapcsolatban.