A WHO alapelveinek első pontjával összhangban azon dolgozunk, hogy Magyarországon minél több ember minél hosszabb ideig minőségi életet éljen!


Egyedi információt kérek:  registration icon
Fogyasztók/üzlettársak regisztrációja:  contact icon

Immunrendszeri problémák. Daganat

A szabadgyökök és az antioxidánsok kutatásának története Denham Harman professzor első kísérleteivel indult 1954-ben.

Mik a szabadgyökök?

A szabadgyökök olyan kémiailag aktív részecskék, amelyeknek szabad elektronjuk van, ezáltal más sejtek elektronjait elvonva károsítják ezen sejtek működését, épségét, akár pusztulásukat is okozhatják. A legtöbb ember túl sok szabadgyöknek van kitéve, ezt a káros állapotot nevezzük oxidációs stressznek.

 

A szabadgyökök a dohányzás és a szmog következtében például jelentősen elszaporodtak. A napfény és a röntgensugár ugyancsak fokozza a szabadgyökök kifejlődését. A cukor szintén a szabadgyök segítségére van, ahogy a túl sok stresszhatás is. A nehéz fizikai munka és az intenzív sport fokozzák az oxigén felhasználást így ugyancsak elősegítik a szabadgyökök képződését. A legtöbb szabadgyök azonban az oxigén normál kiválasztása során termelődik, amelyet szervezetünk arra használ fel, hogy az elfogyasztott táplálékot energiává alakítsa.

Mik az antioxidánsok?

Az antioxidánsok olyan anyagok, amelyek megvédik a szervezetünket attól a folyamattól, amit oxidációnak hívunk. Az oxigén, amely alapvetően szükséges az élethez, egy nagyon reaktív elem. A vassal reakcióba lépve rozsdát képez, a vajban lévő zsírt oxidálva az megavasodik. Hasonló folyamat játszódik le a szervezetünkben is. Minél idősebbek vagyunk annál inkább hajlamosabbakká válunk az oxidációra. Minden, ami megelőzi vagy lassítja az oxidációs folyamatokat antioxidánsnak minősül.

A szervezet maga is termel néhány antioxidánst. Ezeket nevezzük endogén antioxidánsoknak. Táplálkozás során más antioxidánsokat – exogén antioxidánsokat – is magunkhoz kell venni. Ilyen például a C-, az E-vitamin, a bioflavonoidok, a karotinoidok és számos kéntartalmú vegyület. Az endogén antioxidánsok általában enzimek, koenzimek és kéntartalmú vegyületek. A szervezet által termelt antioxidáns enzimek felépüléséhez elengedhetetlen a táplálékkal bevitt pl. szelén, vas, mangán, réz, cink, cisztein, metionin.

Mi a rák?

Testünk sok-sok sejtje szép rendben növekszik és osztódik. A normális sejtek alkalmanként elpusztulnak úgynevezett sejtöngyilkosságban. Ha a sejtek elvesztik azon képességüket, hogy saját növekedésüket kontrollálják, mindenféle rendet nélkülöző, gyors osztódásnak indulnak. Ennek következménye pedig felesleges szövetek, a tumor kialakulása.

A tumoroknak két fajtája van. Lehet jóindulatú, nem rákos, nem terjed. A legtöbb esetben sebészeti úton eltávolítható és általában nem újulnak ki. A rosszindulatú ráksejtek szétterjednek a szervezetben és új tumorokat hoznak létre. A ráksejtek nem rendelkeznek az önmegsemmisítés képességével és ha le nem állítjuk a folyamatot, egyfolytában szaporodnak.

Hogyan alakul ki a rák?

A rák nem egyetlen probléma következménye. Egyetlen mutáns sejt még nem elég ahhoz, hogy a rák jelentkezzen. A testnek számos őre van, amely védelmet nyújt az abnormális sejtek ellen. Az immunrendszer például még azelőtt működésbe lép és elpusztítja a mutáns sejteket, mielőtt a rákosodásnak indulnának. A szabadgyökök sokféleképpen ösztönzik a rák kialakulását. Megállás nélkül képesek mutálni és megváltoztatni a DNS-t. Így rossz információkat közölve a sejtekkel állandó növekedésre serketik őket. Normális esetben a sejtek maguk szabályozzák az osztódásukat, mivel érzékelni tudják a szomszédos sejtek nagyságát. A szabadgyökök viszont megtámadják a sejtmembránt ezzel blokkolják azt az érzékelő mechanizmust, amely korlátozza a sejtnövekedést és az osztódást. A sejt érzékelőinek megrongálódása vezet az irányíthatatlan sejtnövekedéshez és osztódáshoz. A szabadgyökök képesek inaktiválni a test védekezőképességét a rák ellen.

A kutatások szerint az antioxidánsok bármely szakaszban meg tudják állítani , de legalább lassítani tudják a rák folyamatát, csökkenteni tudják az áttétek képződésének esélyét és beindítják az immunrendszert. Fontos szerepük van abban is, hogy a szervezet ki tudja választani a mutáns sejteket. A normál sejtek életét meghosszabbítják és a rákos sejteknek segítségükre vannak abban, hogy megsemmisíthessék önmagukat.

Hogyan védenek az antioxidánsok a rák ellen?

Az antioxidánsok háromféleképpen nyújtanak védelmet a rákkal szemben. Semlegesítik a rákot okozó szabadgyököket, fokozzák az immunrendszer működését, így az még azelőtt megsemmisíti a mutáns sejteket, mielőtt elrákosodnának és csökkenti a ráksejtek hajlandóságát arra, hogy szövetekhez, mirigyekhez tapadjanak. Ráadásul az antioxidánsok számos tumor növekedését gátolják és megakadályozzák, hogy néhány rákosodás előtt álló sejt (karcinogén) valóban rákos sejtté fajuljon. Ezek a hatások már mind bizonyítottak a bioflavonoid antioxidánsok esetében.

Mi indítja el azt a folyamatot amely elvezet egy daganat kialakulásához?

A daganattal kapcsolatos legújabb kutatások fontos szerepet tulajdonítanak a táplálkozásnak, mind a daganat kialakulásában, mind az ellene való védekezésben. A daganat okozta halálozással kapcsolatos statisztikák azt mutatják, hogy a nyugati táplálkozásban egyre nagyobb szerepet kapó szénhidrátfogyasztással arányosan nő a rákos halálozások száma. A megbetegedéseket a gének és a környezet egymásra való hatása – interakciója – okozza. Az egyik legfőbb környezeti hatás maga a táplálkozás, a táplálék.

A rák cukor- és inzulinfüggő

Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy a rák kockázata összefügg a nagy glikémiás indexű és glikémiás telítettségű élelmiszerek fogyasztásával. Ilyen ételek például a kenyér, a tészta, a rizs, a burgonya és a cukor. A megbetegedés és halálozás kockázata a túlsúllyal egyenes arányban nő. A leggyakoribb daganatok kockázata másfélszer-hatszor gyakoribb az elhízottak között.

A finomított szénhidrát fogyasztására a vércukorszint megemelkedik, ami inzulinválaszt vált ki. Az ismétlődően magas vércukor- és inzulinszint inzulinrezisztenciát alakít ki. Ez azt jelenti, hogy a sejtek ellenállnak az inzulinnak és nem veszik fel a vérben lévő cukrot. Ezt a folyamatot a fruktóz és a tej is erősíti. Minden ember észrevétlenül fogyaszt nagymennyiségű fruktózt üdítőkkel és élelmiszerekkel. A tej és tejtermékek is nagy inzulinválaszt váltanak ki, ami fokozza az inzulinrezisztenciát.

Az inzulinrezisztencia következtében a vérben maradó cukor zsír formájában raktározódik el a belek közötti úgynevezett viszcerális zsírszövetben. Ez a fajta zsírszövet veszélyes, mert gyulladásfaktorokat bocsát ki, amelyek a szervezetben folyamatos gyulladásokat okoznak és növelik az inzulinrezisztenciát. Az inzulinrezisztencia hatására a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint termel ami hiperinzulinizmust okoz. A magas inzulinszint fokozza a rákkockázatot.

A 20. század elején felismerték, hogy a ráksejtek cukorfüggők, nagymennyiségű cukor hatására gyorsabban osztódnak. A ráksejtek nem képesek inzulinrezisztensé válni és nagyon sok inzulinreceptort képesek felületükön kifejleszteni. A vércukor a rákos sejtekbe áramlik, amelyek korlátlan mennyiségben képesek felvenni, úgy hogy közben olyan anyagokat termelnek, amelyek fokozzák a többi sejt inzulinrezisztenciáját.

A rák és a metabolikus szindróma

A metabolikus szindróma összefoglalóan takarja az inzulinrezisztenciát, a viszcerális zsír kialakulását és az abból fakadó magas gyulladásszintet, a magas trigliceridszintet és a magas vérnyomást. Ezek együtt nagyon komoly daganatfejlesztő tényezők. Az inzulinszint növekedésével nő az inzulinszerű növekedési faktor (IGF) mennyisége, amely a sejtek növekedését serkentő anyag és szerepet játszik több rákfajta kialakulásában.

Már a 19. században felismerték, hogy ahol krónikus gyulladás van, ott előbb-utóbb kifejlődik a rák. A kutatók ma már tudják, hogy a rákos sejtek is gyulladásfaktorokat termelnek, így teremtve maguknak megfelelő környezetet. A gyulladás vérbőséget okoz, ami elősegíti az új erek kialakulását, így a rákos szövet képes terjeszkedni. Kutatók állatkísérletekből arra a következtetésre jutottak, hogy gyulladás nélkül nincs rákos burjánzás. Olyan kitenyésztett kísérleti állatokkal végezték a vizsgálatokat, amelyeknél hiányzott a gyulladáskeltő prosztaglandint előállító enzim génje. Ezekben az állatokban nem szaporodtak el a beoltott rákos sejtek. A C-reaktív fehérje – a szervezet egyik gyulladást jelző fehérjéje – magas szintje igen rossz prognózist jelent rákbetegeknél.

A rák és a D-vitamin

Az 1990-es évektől intenzíven kutatják a D-vitamin és a különféle rákok kapcsolatát. A D-vitamin valójában egy hormon, amely UV-sugárzás hatására szintetizálódik a vérben és sokrétű a szerepe a szervezetben. Szabályozza a sejtosztódást, véd a rákkal szemben, stimulálja az immunrendszert. Hiánya súlyos kockázatot jelent! Vizsgálatok 17-féle rákot hozták összefüggésbe a D-vitamin hiánnyal. A D-vitamin hiány legerősebben a vastagbél-, a mell- és a prosztatarákkal függ össze. Nem véletlen, hogy a nyugati népességben ez a három daganat a leggyakoribb. A védettség elérése érdekében 5 – 10 000 NE D-vitamint kellene szedni naponta! Vizsgálatok kimutatták, a D-vitamin már a kialakult rák esetén is jelentősen hozzájárul annak legyőzéséhez!

A glutén, a tej és a rák

A rák kialakulásának és gyors fejlődésének okai elsősorban a gyorsan felszívódó szénhidrátok, amelyek jó része gabonából készült étellel jut a szervezetünkbe. A gabonafélékben található glutén, egy a szervezetünk számára idegen fehérje ugyancsak kockázatos élelmi anyag. A gluténérzékenyek között feltűnően gyakoriak bizonyos rákok mint például a non-Hodgkin rák és a különféle bélrendszeri rákok.

A tej is nagy inzulinválaszt vált ki a szervezetben, így nem elhanyagolható kockázati tényező. Az éveken át fogyasztott tej és tejtermék inzulinemelő hatása összeadódva más hatásokkal fokozza a rák kockázatát. A másik, tejjel összefüggő kockázati faktor a tej ösztrogén tartalma, amelyet a mell- és a prosztatarák megnövekedett gyakoriságával hoznak összefüggésbe.

A tejben található bétacellulin, amely bejutva a véráramba különféle szövetekben serkenti a daganat növekedését. Számos rákfajtában bizonyult gyors növekedési faktornak, mint például a hasnyálmirigyrák, ahol a rák ötször gyorsabban növekedett bétacellulin jelenlétében.

A rákbetegek táplálkozása

Ha meg akarjuk állítani a rákos sejtek növekedését, akkor első lépésben meg kell tőlük vonni a cukrot. Az emberi szervezet évmilliók alatt felkészült arra, hogy mind az agyunk, mind a szervezet többi sejtje a zsírok emésztéséből származó un. ketontestekből nyerjen energiát. Erre a legjobb példák az eszkimók, akik gyakorlatilag húst és zsírt fogyasztanak. (Mellesleg náluk a rák ismeretlen). Ezt az étrendet ketogén étrendnek nevezik. A ketogén étrendet az 1920-as években dolgozták ki, amikor felismerték epilepszia ellenes hatását és a mai napig sikeresen alkalmazzák olyan betegeknél, akiknél a gyógyszerek hatástalanok. A ketogén táplálkozás kutatása bebizonyította, hogy biztonságos, az inzulin- és a vércukorszintet a természeti népeknél tapasztalható alacsony szintre állítja és a trigliceridszint jóval alacsonyabb mint a szénhidrátokat is fogyasztó embereknél. Ez az étrend azért lassítja hatásosan a daganat növekedését, mert a rákos sejtek nem képesek arra, hogy átálljanak a ketogén „üzemmódra”. Ha lelassul vagy megáll a daganat növekedése, akkor az immunrendszer és a kezelések hatásosabban tudják leküzdeni a betegséget. Sok embernél a kezelések elpusztítják az elsődleges rákot, de a változatlan vagy hiedelmekre alapuló rossz életmódra váltás miatt a testben megbúvó illetve újra keletkező ráksejtek ismét elszaporodnak.

Mivel a rák esetén súlyosbító tényező a gyulladás, ezért az étrendbe feltétlenül be kell illeszteni a halat illetve az omega-3 halolajat. Az omega-3 nem csupán gyulladáscsökkentő, hanem daganatnövekedést gátló hatású is. Elsőként japán kutatók adtak hírt arról, hogy az omega-3 zsírsavak:

  • leállítják a rosszindulatú sejtosztódást
  • áttétek képződését képesek megakadályozni vagy lassítani
  • javítják a kóros soványságot
  • gátolják a stressz okozta gyulladásos folyamatokat
  • a daganatos sejtek membránösszetételének megváltoztatásával főleg a máj-, hasnyálmirigy-, vastagbél-, végbél-, emlő-, prosztata-daganatokban és leukémiában hatásos

További információ valamint személyes tanácsadás kérhető a KAPCSOLAT menüpontban.